Lévai Katalin volt az "Irodalmi centrifuga" vendége
Lévai Katalin elmondta, női sorsokat boncolgató könyvei voltaképp a szociológusi, szakpolitikusi munkásságának folytatása – más eszközökkel.

Október első napjaiban megjelent a Párnakönyv és más mesék és a Vörös szőnyeg után új, immár harmadik regényem, a Varázskert.

Én is éltem át szerelmeket, csalódásokat - mini interjú az írónővel
- Az írást és a szerelmet nem lehet abbahagyni... Semmilyen korban.
- Ez tanács az olvasóknak?
- Tudják ők ezt maguktól is.
Részlet a regényből
Az írás, mint hétfátyol tánc, mint a meztelenre vetkőzés fortélyos művészete, frivol és nemes játék, amely feloldozást ad hétköznapi gyarlóságaink alól. Ahogyan egyre mélyebbre merültem a történet írásában, úgy hullottak le egymás után az álarcaim, és teljesült ki mind jobban az a vágyam, hogy a valódi képmásomat hagyjam hátra magam után. Végülis az írás és a tánc ugyanarról a töröl fakad, mindkettőben a mozgás kimeríthetetlen ötletessége a lényeg, ugrásra kész test, vagy ugrásra kész gondolat – egyre megy. A jó író, miként a jó táncos, semmihez sem hasonlítható hangulatot teremt, amelyben kiszámíthatatlan érzelmi és gondolati kombinációkat kapcsol össze. Ezek hajlékonyságától és ihlető erejétől függ, képes-e elvarázsolni a közönségét, és egyetlen hatalmas ugrással a névtelenségből az örökkévalóságba katapultálni. A mozgás megszűnése maga a halál. Aki ír, aki táncol, a halált űzi el magától, hacsak átmenetileg is. De bármilyen mozgékony is az elme vagy a test, pillanatnyi diadalt arat csupán.  Ezzel pontosan tisztában voltam.