 |
 |
Roma Információs Központ, Brüsszel |
 |
|
|
 |
|
 |
| Én is éltem át szerelmeket, csalódásokat - mini interjú az írónővel |
- Író vagy politikus? - Is-is. - Hősnője, Maja, az ünnepelt színésznő tragikus szerelmet él át egy politikussal, akiben csalódik. Mintha a színészeket jobban szeretné? - Szeretem a jó színészeket és a jó politikusokat. Mindkét körből sok a barátom. - Nyilván zsúfoltak a napjai. Mikor ír? - Repülőn, éjszaka a szobámban. Ezzel pihenek és feltöltődöm. - Honnan veszi az élményeit? - Mindenki magáról ír. Még ha nem is közvetlenül a saját élményeit formálja meg. Mint nő, én is éltem át szerelmeket, csalódásokat. - Mikor volt utoljára szerelmes? Nyilván nem rég volt, mert annyira hitelesen írja le? - Hogy hogy volt? Most is az vagyok. Mint minden nő. Csak azt ne kérdezze meg a nőktől, hogy kibe... A szerelem természetes állapot, olyan mint a légzés, a mozgás, az érzés, a gondolkodás. - Maját minden olvasó szeretni fogja, érzékeny, szeretetre vágyó és tiszta szívből szeretni tudó nő. Van felemelkedés onnan, ahová a sors taszította? - Van, mint ahogy van mindenki életében. Ha csak egy embernek is vissza tudtam vele adni a hitét, már nem virrasztottam hiába a kézirat felett... - Lesz folytatása a történetnek? - Igen, mint mindennek az életben. Az írást és a szerelmet nem lehet abbahagyni... Semmilyen korban. - Ez tanács az olvasóknak? - Tudják ők ezt maguktól is. |
|
|
|
 |
| |
 |
Varázskert- Lévai Katalin új regénye |
 |
Október első napjaiban megjelent a Párnakönyv és más mesék és a Vörös szőnyeg után új, immár harmadik regényem, a Varázskert.

Én is éltem át szerelmeket, csalódásokat - mini interjú az írónővel - Az írást és a szerelmet nem lehet abbahagyni... Semmilyen korban. - Ez tanács az olvasóknak? - Tudják ők ezt maguktól is. Részlet a regényből Az írás, mint hétfátyol tánc, mint a meztelenre vetkőzés fortélyos művészete, frivol és nemes játék, amely feloldozást ad hétköznapi gyarlóságaink alól. Ahogyan egyre mélyebbre merültem a történet írásában, úgy hullottak le egymás után az álarcaim, és teljesült ki mind jobban az a vágyam, hogy a valódi képmásomat hagyjam hátra magam után. Végülis az írás és a tánc ugyanarról a töröl fakad, mindkettőben a mozgás kimeríthetetlen ötletessége a lényeg, ugrásra kész test, vagy ugrásra kész gondolat – egyre megy. A jó író, miként a jó táncos, semmihez sem hasonlítható hangulatot teremt, amelyben kiszámíthatatlan érzelmi és gondolati kombinációkat kapcsol össze. Ezek hajlékonyságától és ihlető erejétől függ, képes-e elvarázsolni a közönségét, és egyetlen hatalmas ugrással a névtelenségből az örökkévalóságba katapultálni. A mozgás megszűnése maga a halál. Aki ír, aki táncol, a halált űzi el magától, hacsak átmenetileg is. De bármilyen mozgékony is az elme vagy a test, pillanatnyi diadalt arat csupán. Ezzel pontosan tisztában voltam. |
|
 |
|
|
 |