Ausztriában nincs vizitdíj, az alap- és járóbeteg-ellátást az egészségbiztosítási alap fedezi, jogosultságot elektronikus betegbiztosítási kártyával kell igazolni, ennek díja évi 10 euró. A fekvőbeteg ellátásért átlagban 8-10 eurót kell fizetni naponta, de ez tartományonként változik, 28 nap a felső korlát.

Belgiumban a biztosított körülbelül 25% önrészt köteles fizetni, ha az adott biztosítóval szerződésben álló orvoshoz megy. A háziorvosi konzultációs díj: 13,28-21,53 euró, sürgősségi esetben 10,77-21,54 euró közötti a felár. Szakorvosonként különböző tarifa, egy kardiológus konzultációs díja 27,64-32,31 euró. A nem szerződött orvosok szabadon állapíthatják meg díjaikat, s biztosítótól függ, hogy milyen mértékben térítik vissza. Az árakat évente újra megállapítják.

Bulgáriában az alap és járóbeteg-ellátás költsége a havi minimálbér 1%-a. A fekvőbeteg ellátásért naponta a havi minimálbér 2%-ának megfelelő összeget kell a biztosítottnak megfizetni, évente legfeljebb 10 napig.

Cipruson az orvosi ellátásért 1,71-6,82 euró között összeget kell fizetni.

Csehországban az alap- és járóbeteg-ellátásért fizetendő összeg 1,16, az ügyeleti díj 3,48 a gyógyszerfelírási díj cca 1 euró.  A fekvőbeteg ellátásért a naponta fizetendő önrész mértéke 2,32 euró.

Dániában az önrészfizetési kötelezettségnek kétféle módja van, a lakóhely közelében választott háziorvosnál az alap- és járóbeteg-ellátás térítésmentes, a szabad orvosválasztással rendelkező csoportban a kezelésért fizetni kell.
A fekvőbeteg-ellátásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat.

Az Egyesült Királyságban (Nagy-Britannia) mindenki alanyi jogon veheti igénybe a nemzeti egészségügyi szolgáltatást, melyet adókból és a költségvetésből (éves szinten kb. 50 milliárd font) finanszíroznak. Nem kell vizitdíjat fizetni, a legtöbb egészségügyi ellátás ingyenes, de bizonyos szolgáltatásokért díjat számolhatnak föl. A receptdíj összege 6,85 font. Nincs önrészesedés, sem általános, sem fekvőbeteg ellátásban, sem pedig a gyógykúra költségeiben. Kórházi napidíjat sem kell fizetni. Léteznek magánbiztosítók. A magánbetegek 15%-a nem biztosított, így a teljes költséget maguk viselik.

Észtországban ha a háziorvos házhoz megy, legfeljebb 3,2 euró vizitdíjat számíthat fel s ugyanennyi a szakorvosi vizsgálat is. Kórházi ápolás esetén az első tíz napig naponta 1,6 euró önrészt kell fizetni.

Finnországban a háziorvosnak fizetendő vizitdíj összege 11 euró, legfeljebb évi három alkalommal fizetendő, sürgősségi ügyelet esetén 15 eurós vizitdíjat kell fizetni (18 éven aluliak mentesek a fizetési kötelezettség alól). Az önrész mértéke legfeljebb 590 euró évente, ezen felül a további ellátás ingyenes. Járóbeteg-ellátásban konzultációnként 22 euró díjat kell fizetni, a fekvőbeteg-ellátásban naponta fizetendő önrész 26 euró.

Franciaországban a bruttó jövedelem kb. 20%-a kerül a Securité sociale-ba (társadalombiztosítási kassza), amelynek nagy részét az egészségügyi ellátásra fordítják. Az ellátás nem ingyenes, a teljes díjat ki kell fizetni, amelynek 70%-át a tb visszatéríti. Ha nem a választott kezelőorvoshoz fordul a beteg, csak 60%-ot kap vissza. A felírt gyógyszereken a támogatás mértéke 35-65%. 2008 jan 1-től minden kiváltott gyógyszer és egészségügyi ellátás után 1euró „önrészt” kell fizetni. Kórházba szállítás költsége 2 euró. Az „önrész” mértéke maximum évi 50 euró.

Görögországban az orvosi és kórházi ellátást elméletileg teljes egészében fedezi a biztosító, azonban, ha a páciens nem rendelkezik megfelelő biztosítással úgy a költségeket, vagy a többletet állnia kell. A receptdíj általános összege 25%, de rák, epilepszia, depresszió, esetében 0 %, krónikus betegségeknél, mint osteoporosis, Parkinson-kór, 10 %.

Hollandiában nincs vizitdíj, a 18 éven felüli állampolgár dönt arról, hogy magán vagy állami egészségbiztosítót vesz igénybe. Jövedelemtől függő mértékű díjat köteles fizetni az Egészségbiztosítási Alapba, emellett a biztosítónak névleges prémiumot is fizetnek. 2006-ban az alacsonyabb jövedelműek hozzávetőlegesen 1050 eurót fizettek be a magánbiztosítónak. Évi 225 euró visszaigényelhető, ha valaki nem vett igénybe szolgáltatást, illetve ha az kevesebb volt ennél.

Írországban mindenki jogosult egészségügyi ellátásra. A befizetés vagy jövedelemfüggő és önrészesedés nélküli, vagy önrészesedéses, tehát plusz még fizetni kell.  Aki korlátozott jogú biztosított, nem fizet díjat a kórházi kezelésért, azonban naponta, törvényben megállapított 55 euró hozzájárulást kell befizetnie.

Lengyelországban nincs vizitdíj, s aki rendelkezik egészségbiztosítással ingyenesen veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatást. 1999-től számos területi alap és egy különleges alap nyújt egész országra kiterjedő ellátást. A gyógyszer kiváltásának van díja, ez a nem receptes és nem alapvető gyógyszerek esetében 30-50%.

Lettországban az egészségügyi szolgáltatást állami, önkormányzati és magán eü. intézmények látják el. A vizitdíj összege a háziorvosnál 71 euró cent, szakorvosnál, vagy ambuláns rendelésen 2,86 euró. Minden ellátásáért kell fizetni hozzájárulást, ezek összege nem lehet több évi 214,93 eurónál.

Litvániában nemzeti egészségbiztosítás fedezi az ellátást, nincs vizitdíj, ám néhány egészségügyi szolgáltatást a biztosított fizet (például kozmetikai műtétek).

Luxemburgban nincs vizitdíj. Az egészségügyi járulék mértéke a bruttó jövedelem 5,44%-a, de nem több, mint 6225 euró, a fizetési kötelezettség megoszlik munkaadó és munkavállaló között. Szakmunkások, bizonyos foglalkozások esetében 9,9%-ot fizetnek. Minden függő családtagra vonatkozik az ellátás. Az első konzultációt 80%-ig fedezi a biztosító, ettől fogva 28 napon belül a további alkalmak költségét 95%-ban térítik. A recepteket normál esetben 78%-os arányban állja a pénztár.
A fekvőbeteg-ellátás napi 12 euróba kerül és maximum 30 napig vehető igénybe.

Máltán általános adóztatáson alapul az egészségügyi ellátás, ami teljesen ingyenes.

Németországban 2005-től vizitdíjat kell fizetni, amelynek összege negyedévente 10 euró. A receptdíj minimum 5, maximum 10 euró. A rendszer járulékfizetésen alapul, amelyet a Gesundheitfond részére kell teljesíteni, mértéke 14% fölötti.

Olaszországban a specialisták, szakorvosok szolgáltatásainak igénybevételekor 13 és 36 euró közötti díjat kell fizetni, egyébként az ellátás – kórházi is – ingyenes, viszont sokat kell várni kell a bekerülésre.

Portugáliában az alap, járóbeteg és fekvőbeteg ellátásban 2,15-4,40 euró közötti konzultációs díjat a szakorvosi vizsgálatokért árlistában megállapított díjat kell fizetni. A díjfizetés alól a nyugdíjasok, munkanélküliek és a minimálbért meg nem haladó jövedelműek mentesülhetnek.

Romániában nincs vizitdíj, a jövedelem 13,5%-át fordítják az egészségügy finanszírozásra, de ez csak néhány szolgáltatásra nyújt jogosultságot. Javarészt ki kell fizetni a kezelést. Éves szinten fejenként átlagosan 93 eurónak megfelelő összeget költenek egészségügyi kiadásokra.

Spanyolországban nincs vizitdíj, a szolgáltatás ingyenes, vagy olcsó.  Több állami egészségügyi ellátó rendszer és magánbiztosítók hálózata is kiépült. A spanyolok 90%-a veszi igénybe az adókból finanszírozott ellátást 15%-uk rendelkezik magánbiztosítással is. A magánbiztosító, amennyiben a pénztárral nem szerződött orvos szolgálatait veszi igénybe a beteg, általában 80%-ban megtéríti a költségeket

Svédországban a tb-járulék 8,8-9,53%. A háziorvos minden bejelentett beteg után fejkvótát kap, a vizitdíj 11-16 euró, sürgősség esetén: 11-32 euró, ha nem saját orvoshoz mész, még több is lehet. Kórházi napidíj 20-64 év között életkortól és ápolás időtartamától függően  napi 4,37-8,74 euró.

Szlovákiában több-biztosítós rendszer működik és nincs központi járulék fizetés. Általában a járulék 14%, melyből 10%-ot a munkáltató fizet. Rokkantak esetén 7%, ha munkavállalók, akkor ebből a munkáltató 5%-ot fizet. A vizitdíj 20, a kórházi napidíj: 50, a receptdíj 20 szlovák korona.

Szlovéniában nincs vizitdíj, a járulék 13,25% melyet munkavállaló és munkaadó fele-fele részben fizet, a szolgáltatásokért 5-50% közötti önrészesedést kell fizetni.